Az 5 legjobb horgászos film, amit látni kell!

Horgászként gondolom nem meglepő, hogy imádom azokat a filmeket, amelyekben vagy így, vagy úgy a horgászat megjelenik.
Nekem ezek voltak a legispirálóbbak, persze a horgászaton egy kivétellel messze túlmutatnak.

  • Tüskevár (1067)
    Fekete István azonos című regényéből készült filmsorozat, nekem személyes kedvencem.
    “A természetbe belefér az egész élet” Matula bácsi erre okítja a Tüskevárban diákhőseit. A természet csodálatos világa elevenedik meg előttünk, persze ez mind fekete-fehérben, amitől számomra még értékesebb a ez a filmsorozat. A horgászat szépségét, izgalmas pillanatait is mesterien ábrázolja, bár nem egy tipikus horgászos film. inkább a régi idők fiataljai szabadidejét szemlélteti tanító jelleggel.
    Szerintem ez az a film, amelyiket minden horgász látot már legalább kétszer, háromszor…
    … és az öreg Matula karaktere, egyszerű, bölcs mondataival mindenki kedvencévé vált.
    Kíváncsi lennék mit szólna a mai online világból érkező kis horgászainkhoz? Persze tudom a választ, ugyanazt, mint akkor, hisz a természetben most is úgyanúgy működik minden, mint akkor. A nap éget, a szúnyogok csípnek, a nád szúr…
„Jól figyelj ide, fiam… Korlátokat nem szabok, mert annyi eszed már lehet, hogy nem mégy fejjel a falnak. Ha tehát bevered a fejed, a te dolgod, ha bajba kerülsz, magadnak kell kilábalnod, mert esetleg nem lesz melletted senki. Annyira vállalkozz, amennyit elbírsz, és nekem hiába nyivákolsz, ha elvágod a kezed, vagy elrontod a gyomrod. Ez mind a te magánügyed. Úgy vélem: csak így tanulsz meg a magad lábán járni, és pontosan rájössz majd, hogy mit lehet és mit szabad.”





  • Az öreghalász és a tenger (1958)
    A Nobel-díjas író Ernest Hemingway világhírű regénye az ember és a természet örök harcának egy megragadó mozzanatát eleveníti meg. A film jelképes erejénél fogva több puszta halásztörténetnél. A nagy hallal folytatott küzdelem bemutatásán túl kiválóan ábrázolja az emberben rejtőző erőt és akaratot, melynek segítségével a legyőzhetetlen akadályokon is keresztülverekszi magát. Az öreg Santiago karaktere nagyon inspiráló. Valahogy ezek az egyszerű, természetközeli emberek sokkal többet tudnak a világról és az emberekről, mint mi tudhatunk ebben a felgyorsult világban, ahol készen kapunk mindent.
“…az ember nem arra született, hogy legyőzzék… Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.”
  • Viharzóna (2000) Sebastian Junger azonos című könyvéből készült a film és igaz történeten alapuló. Billy Tyne kapitány kardhalvadászatra indult sokat próbált legénységével, a nagy zsákmány reményében a veszélyekkel is dacolva. A nagy fogás után viszont a hajó meghibásodik. Nehéz döntést kell meghozniuk: vagy hagyják veszni a zsákmányt, vagy megpróbálnak áthajózni a tomboló viharon. A film hátborzongatóan ábrázolja a természet erejét, amit mi emberek képesek vagyunk időről, időre elfelejteni.
“Ha egy férfi egyszer rákap erre, másról tudni sem akar. A lényeg, hogy imádják, és az a legfontosabb nekik. Vannak emberek, akiket a vallásosság száll meg, de a halászmesterség is valami ilyesféle, tisztára bele bírnak gárgyulni. Van valami ezekben az emberekben, amit nem lehet elvenni tőlük, és ha nem csinálhatják, nem boldogok.”[Billy Tyne kapitány felesége]


  • Folyó szeli ketté (1992)Ez a film is az élet, a természet a horgászat szeretetét mutatja be tökéletesen. Imádtam nézni a másoknak vontatottnak tűnő legyező jeleneteket a meseszép természeti képekkel. A történet Montana vadregényes tájain játszódik és két testvér teljesen ellentétes életét mutatja be. Egyetlen dolog köti őket össze az apjuktól, a vasszigorú lelkésztől tanult szinte misztikus szenvedély: a műlegyes horgászás az érintetlen és vad Big Blackfoot folyón, amely voltaképpen saját reményeik és félelmeik tükörképe…
Örökéletű film testvériességről, szeretetrõl, bajtársiasságról és mindenek előtt a családról, és az elfogadásról.


  • Horgász a pácban (1958) Ebben a filmben láttam először horgászversenyt és a dobbantós jelenete nagy-nagy kedvencem a mai napig, bár ma már tudom a halfogás valami egészen más is kell… Louis De Funes alakítása utolérhetetlen, ahogy a gesztusaival és fintoraival, burleszkbe illő mozgásával, nyűtt gúnyájában és ormótlan bakancsában csetlik-botlik. Én nem igazán rajongok a vígjátékokért, de ezt a filmet és azt a jelenetet már sokszor megnéztem.
“Nyere ide Takarodj!”

Szóval ennyi. Természetesen ez a lista bővíthető, de nekem ezek voltak a meghatározó élmények. Tudom most nincs időnk filmet nézni, mert május van és inkább a vízpart, mint a filmek!

Deli Ibolya

FACEBOOKON IS!

Cookie-kat használunk a legjobb böngészési élmény érdekében További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás